mindenre emlékszem, de tényleg, aztán csak nézek, amikor az életvezetésemmel kapcsolatos aggódásaikat megfogalmazzák, szentek, kezükkel maguk felé, fejjel a falnak

nekik sajátoltár

nekem meg

"ezt rajzolta talán
elő a rohadéksors Élet&Halál
magazinjának szabásmintája"

neked titkárnőnek kellene lenned, egy nem szórakozott professzor mellett, imádná, látom magam előtt, ahogy egész nap nyomod

mondta a sajátkönyvelő, házibarátnő, aki olyan jól viseli, mire összeszedem magam

valami nagy, nagy szüzet kéne rakni, hogy melegednének

Stiller Kriszta írta már jó régen, de mindig aktuális (neki)

Péntek este volt, de én csak mosogattam.
Megint minden mocskos, megint csak miattam.
Szétcsúszik az élet, mint tenyér a lúgon.
Hiába térdelek, ordítom vagy súgom:
Nem kértem, hogy add meg mindennapi harcom.
Semmi sem valódi, csak egy kéz az arcon.
Mocskosul tapadsz rám. Poháron ajaknyom.
Most és mindörökké veled kéne laknom.
Azt hiszed: elvettél. Inkább nézz rám, mint egy
újabb szeretőre. Tegyél azzá. Mindegy,
figyelj eltűnődve, míg az évek mennek.
Így szeress majd mindig, ilyen idegennek.

ilyenkor szoktak kiesni a csontvázak a családi gardróbból, amikor buli van, számoljuk az éveket meg meséljük a történeteket, de nyolc éves korában az embernek jó esetben még kevés van, mi nem csodálatos

egy noteszlap esett ki egy régi könyvből rajta ez: "Elmentem műholdra vadászni utána kb 2-ig még alszom anyámnál. szeretlek: I." és ennek kapcsán megint mesélnem kellett, mint mostanában a hirtelen kamasznak annyiszor és azt mondta: nagyon szerettétek egymást és ez nekem jól esik

(eszembe jutott, hogy megbíztam benne, akkor, amikor a nők már rég nem bíztak a férfiakban, ha csak másnap jöttek haza és, hogy semmi mást nem is hiányolok magamból, mint ezt a szabadságomat)

hát így van, amikor visszafelé javítjuk a dolgokat

amikor már mást várok haza, de emlékezni is tudok

régen nagyon meg tudtam sértődni, sőt, vinnyogtam hozzá és ki is kezdte az önbecsülésem rendesen, egy ideje képtelen vagyok megbántódni, ezért fölényesnek, sőt gyomorforgatónak gondolnak az önbecsülésükben sérültek, de sokkal jobban érzem magam

azért az annyira jellemző, ahogy egy estébe képes vagyok koncentrálni egy évre elég veszteséget, talán a költészet teszi, vagy a mozaik kávézó pálinka készlete

egy érzelmi zsákutca, egy régi íróhaver és egy kedvenc pulóver a listán

kicsit brutál

nem is akarom visszakapni a pulóveremet

belebújni otthonosan

rohadt asszonyi szív, rohadt asszonyi szív, lyukas vödör, befoltozni...

A lemondás utáni kövér csönd. Az vagyok. Elütötte az időnket és cserben hagyta, komolyan mondom, volt mentő is, meg rendőrség meg minden, néztem messziről, ahogy az idő vére folyik patakokban. Egy igazi nős... .ott állt a kocsma albérletként működő hátsó traktusa előtt, az ablakon meg kiszűrődött a Republic és a Kárpátia. Ó semmi baj, az idő hamar gyógyul, hisz nem létezik, holnapután kifestem magam, és kiköltekezem egy költői est keretében, melegszendvicsek és felespoharak között. Koncert is lesz, végre, majd a lábammal dobolok.

(Továbbá csak tessék, lehet helyettem kommentfolyamban elmondani.)

gondolkodtam mit tennék, ha egy porszívó ügynököt szeretnék, de már volna tíz porszívóm tőle, egyik se működik (akkor is én magyarázkodnék az érzéseim miatt?)